Velünk már
Megtörtént
Egyik lelki emelkedésben megélt ceremóniánk végén, előlépett az elegánsan öltözött násznépből egy idősebb, hatvanas éveiben járó öltönyös úr. Még többen örömkönnyeiket törölgették a meghittség öröklétét idéző időtlenségben, amikor az illető a pár mellé, a középponti tűzoltárhoz lépve megszólalt. Minden tekintet rászegeződött, s így kezdte: “Apám református lelkész volt, de bigott vallás gyakorlatával igazából ateistává nevelt. Soha életemben nem hittem Istenben…” A levegő hirtelen megfagyott, és a nagycsalád támogató közösségében megélt szent pillanat ereje elhalványulni látszott. Többen elsápadtak, és jómagam is megrökönyödve hallgattam szavait. Mi a szándéka, mit akar ezzel?
“Sosem tudtam elfogadni, hogy a papok miért vannak olyan kiváltságos helyzetben, hogy áldást oszthatnak, míg másoknak nem lehet… Sosem értettem, hogy miért vannak ők közelebb istenhez mint bárki más. Tudálékosságuk, és mindentudást hírdető meggyőződésük gyülöletet és elutasítást szült apám iránt is. Ugyanakkor azt sem értettem, hogy nekünk, magyaroknak miért kell közel és távol keleti vallások gyakorlatát és tanait követni…” – ekkor már senki sem mert szólni, látszott hogy elismert tekintély a mérnök és egyetemi tanárok, jogászok és orvosok gyülekezetében. Az értetlenség homálya egyre inkább rossz akaratot sugallt, amikor légvételnyi szünet után tovább folytatta mondandóját:
“Ugyanakkor életemben most először élhettem meg veletek,
…hogy mindannyian áldásokat és jókívánságokat adhattunk, és mi is részeseivé váltunk az eseményeknek. Most állt össze bennem először, hogy nemzeti nagyjaink, Kőrösi-Csoma, Bartók, milyen alapos meggyőződéssel kutatták Indiában és az Eufrátesznél a magyarság gyökereit. Mennyire meghatározó a keletről újraélesztett őshagyományunk, amit mindennél erősebben őrzünk nyelvünkben, monda és mese világunkban, népzenénkben és gondolkodásunkban. Őszintén szólva egy világ fordult meg bennem, és szinte szégyenkezve vallom be nektek, hogy életemben először sikerült befogadnom a transzcendenciát.”
Amikor az ifjú pár felé fordult, számomra is egyértelművé vált, hogy a leány apjáról van szó, aki eddig igyekezett hallgatólagos tiltakozásában háttérben maradni, majd feltette megnyilatkozásának végére a koronát:
“Kedves lányom, és kedves vejem, kérlek bocsássátok meg hogy eddig értetlenül elleneztem a keleti kultúrák iránti elköteleződéseteket, és isten iránti vonzalmatokat. Nézzétek el nekem elvakultságomat, és fogadjátok őszinte, támogató áldásomat életetekre!”
Ezt hallván mindenki megkönnyebbült, és az elapasztott örömkönnyek újból felszínre törtek. Túlzások nélkül mondhatom, hogy megoldódott egy több generációs karmahurok…
Érdekel
Mit kínálunk?
Szentpillanat
Foglald el helyed a Szent Tűznél,
és részesülj Te is áldásában!
Töltsd ki űrlapunkat és 48 órán belül visszahívunk!
Szentpillanat
Foglald el helyed a Szent Tűznél,
és részesülj Te is áldásában!
Töltsd ki űrlapunkat és 48 órán belül visszahívunk!
Szentpillanat
Foglald el helyed a Szent Tűznél,
és részesülj Te is áldásában!
Töltsd ki űrlapunkat és 48 órán belül visszahívunk!
